Méhraj a fán

Méhmérgezés



A méhmérgezés nem mindíg látványos, sok méhhullával járó egyértelműen felismerhető jelenség. Tartsuk tisztán a kaptárak előtti területet, a vándortanyán is. Minden látogatásunkkor figyeljük meg a méhek röpködését, a kijáróba igyekvők, a röpdeszkán sétálók mozgását. Hajoljunk le térdeljünk le a kaptársor előtt, keresse szemünk a nem mozgó méheket, és vegyük azokat közelebbről is szemügyre. Ha megjelenésük olyan mint az egészséges méheké, és rövid pihenő után folytatják utjukat, nincs semmi baj. Ha egy fűszállal hiába inspiráluk őket, s az ilyen méhekből több is van, tovább kell vizsgálódni. Keressünk elpusztult méheket, olyanokat amelyek teste még nem száradt ki. A kinyújtott szipóka és a szétterpesztett szárny, a mérgezés jele. A kaptárak előtt vergődő, rángatózó, méhek, jelenléte, a támadó hajlam növekedése, már egy éppen zajló méhmérgezés gyanúját kelti. Ha ugyanazon időben egy méhészet több illetve minden méhcsaládján, tömeges méhpusztulás észlelhető a méhmérgezés gyanujának kizárása vagy megerősítése elkerülhetetlen. Ennek érdekében keressük fel a környékbeli méhészeteket és tájékozódjunk vannak-e ott hasonló tünetek. A méhmérgezés, a hazai méhsűrűségből adódóan, általában egy több méhészetre kiterjedő esemény



2013-tól a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) a méhmérgezések kivizsgálását hatósági eljárásrendben szabályozza. A hatósági eljárás célja a földhasználó növényvédelmi szabálysértési felelősségének vizsgálata, annak megállapítása hogy a növényvédelmi tevékenység megfelelt-e az előírásoknak. A folyamatot a helyi hatósági állatorvos és növényvédelmi felügyelő vezérli, hatósági főmintát a károsult sosem szállíthat, de az eljárás költségét az állam viseli. Az eljárásnak nem célja a méhész kártalanítása. Nem indul eljárás, ha az állapítható meg, hogy a földhasználó tevékenysége során ugyan nem követett el növényvédelmi szabálysértést, de méhpusztulást okozott. A szabályosan végrehajtott, tevékenységük miatt ezért a földhasználókat hatóságilag el nem marasztalható növényvédelmi kezelésekhez kapcsolódó méhkárok jogorvoslata, ahogy minden növényvédelmi tevékenységhez kapcsolódó kártalanítás, továbbra is közvetlenül a bíróságoktól kérhető.



Továbbra is lehetséges a már évtizedek óta ismert egyéni eljárás, egyéni bizonyítás lefolytatása. Ezt a folyamatot a károsult maga vezérli, és lehetősége van a szakszerűen levett, lezárt minta elszállítására a vizsgáló laboratóriumba, de az eljárás teljes költségét ö viseli. Az egyéni bizonyítást akkor célszerű választani ha a hatósági eljárás várhatóan nem vezet eredményre, melynek leggyakoribb oka a késedelmes szakszerütlen mintavétel, mintaszállítás. Ilyen esetben az egyéni bizonyítás elkerülhetetlen, hiszen annak célja a bírósági kártérítési eljárás és nem pedig a károkozót elmarasztaló hatósági eljárás, büntetés kiszabás megalapozása.




A kár bejelentése




A hatósági eljárásrend szerint történő bizonyítás, a károsult bejelentése alapján hivatalból indul meg. A bejelentés legcélszerűbb módja a területileg illetékes hatósági állatorvos és növényvédelmi felügyelő értesítése a káreseményről elsősorban telefonon, továbbá lehetőség szerint hivatalos e-mail címen, illetve faxon.
Az állategészségügyi és növényvédelmi szervezet a tudomásukra jutott káresetekről egymást, - az eljárásrend szerint - haladéktalanul értesítik még munkaszüneti napon is. A bejelentés alapján a hatósági állatorvos helyszíni vizsgálatot végez az elhullás okának megállapítására. A vizsgálatot akkor is le kell folytatnia, ha a méhész a kaptárak hirtelen elnéptelenedését tapasztalja, és akkor is, ha nem lehet méhhulla mintát venni.


Ha az állatorvos, a helyszínen tapasztaltak alapján a méhmérgezés gyanúját nem tudja kizárni, és feltételezhető, hogy a mérgezést növényvédő szer okozta, haladéktalanul, munkaszüneti napon is értesítenie kell a növényvédelmi felügyelőt. 24 órán belül fel kell állnia, és szemlét kell tartania, a méhpusztulás helyszínén illetve a feltételezhetően méhpusztulást okozó növényvédő szerrel kezelt területeken, egy a hatósági állatorvosból, növényvédelmi felügyelőből és a méhegészségügyi felelősből álló vizsgáló bizottságnak. A helyszíni szemlékről és a mintavételezésről értesítést kell kapnia a bejelentő méhésznek, de a bizottság jogosult a helyszíni szemléket a károsult méhész jelenléte nélkül is lefolytatni. A leirtakból következik, hogy a jelzett vizsgáló bizottságnak, hét végén, munkaszüneti napon is, végre kell hajtani a helyszini szemléket. Ha úgy látjuk – hogy tekintettel az ünnepnapra vagy a a hét végére – nehezen áll fel a vizsgáló bizottság, az állategészségügyi és növényvédelmi szervezetet irányító hatóság országos központjába tegyük meg kárunk bejelentését. Neve: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, címe: 1024 Budapest, Keleti Károly u. 24. E-mail: ugyfelszolgalat@nebih.gov.hu , Tel.: 06-1/336-9000, Fax.: 06-1/336-9479




Mintavétel




A méhmintát a mérgezésben elpusztúlt méhekből kell venni, nem csak találomra belemarkolva a kaptárak előtt található méhhullák tömegébe. A mérgezésben elpusztult méhmintába bekerülő, természetes elhullásban elpusztult méhek tömege rontja a kimutatható hatóanyag mennyiségét. Szakmai hozzáértés, figyelmetlenség vagy sietség miatt az is előfordulhat, hogy olyan sok, egyébként a kaptárak körül, mérgezés nélkül is fellelhető, természetes módon elpusztult méh kerül a mintába, hogy abból a mérgezést okozó hatóanayag nem lesz kimutatható. A mintavevő zacskóba, olyan egyedeknek kell bekerülnie amelyek egyértelműen mutatják a mérgezés tüneteit, szárnyuk szétterpesztett szipókájuk kinyújtott, a lehető legfrissebbek, és ezeket akár egyesével, több óra időtartamban kell összegyűjteni. A mintavételre a legjobbak azok az egyedek, amelyek még nem pusztultak el, mozognak, de már mutatják a mérgezésre utaló görcsös tüneteket. A károsult ne gyüjtsön méheket, de mutasson rá azokra az egyedekre amelyeket a bizonyítás szempontjából célszerű a méhegészségügyi felelősnek a mintába betenni. Virágport adó méhlegelő lemérgezése esetén, a begyüjtött virágport is meg kell mintázni.



A növénymintavétel előtt a méhész állapítsa meg méhei hordási célterületét, keresse fel azokat a területeteket ahol méhei mérgeződhettek. Ha ő nem tudja ezt meghatározni, mástól, a méhese környékének méhlegelőjét általában kevésbé ismerő hatósági emberektől, ez aligha várható. Egyébként is elvárható, hogy ismerje azt a területet melyet méhei méhlegelőként használnak. Több méhészet károsodása esetén a mérgezett terület keresési iránya mindíg az a méhészet ahol a legnagyobb kár keletkezett. Amely méhészetben kisebb a kár, az távolabb van a kezelt területtől.
Az eljárásrend szerint a növényvédelmi felügyelő - a bizottság segítségével és a méhész nyilatkozata alapján - felderíti a méhpusztulás környezetében a vélelmezhetően méhekre veszélyes kockázatos növényvédő szerrel kezelt, méhek által látogatott növényállományokat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bizottság megkérdezi a méhészt, hogy véleménye szerint hol mérgeződhettek meg a méhei, s azután azokat a területeket mintázzák meg. A gond akkor van, ha erre vonatkozóan a károsultnak nincs semmi javaslata. Pedig kellene hogy legyen. Ilyenkor a bizottság helyismeretére, és alaposságára van bízva a felderítés, amelynek minősége már igen széles határok között mozog. A mintát kizárólag a növények azon részéből kell venni, amellyel érintkezhettek a méhek, ez a virágok, virágzatok felszíne, virágzó aljnövényzet.




Egyéni eljárás – egyéni bizonyítás



Az egyéni eljárás, egyéni bizonyítás lényegében a hatósági eljárásrend előtti, de ma is érvénybe lévő bizonyítási mód. A cél a kártérités megfizettetése. Az eljárást, a bizonyítást a károsult méhész maga vezérli, ö szervezi a helyszini szemléket is. Vizsgáló Bizottság létrehozása ekkor is javasolt, de nem meghatározott annak összetétele, a leginkább javasolt a hatósági állatorvos, méhegészségügyi felelős, polgármesteri hivatal képviselője, károsult és ha vállalja a károsult jelenléte. Az egyéni eljárás – egyéni bizonyítás lefolytatására vonatkozó 70/2003. (VI. 27.) FVM rendelet 7. számú melléklete szerint, méhmintának minimum fél litert növénymintának minimum fél kg vizsgálati mintát kell összegyűjteni. Ellenminta vétele itt is indokolt, a főminta esetleges megsemmisülése esetén, ezen alapul a bizonyítás. A mintazárás hatósági állatorvos bélyegzőjével, aláírásával vagy a jelenlévők aláírásával történjen. A főmintát ebben az esetben a károsult is szállíthatja a vizsgáló laboratóriumba, mely minden bizonnyal a leggyorsabb, és szakszerű hűtvetárolás esetén, a hatóanyag kimutatását legbiztosabban elősegítő megoldás. Ilyenkor az eljárás teljes költségét a méhész viseli.




Kárfelmérés




A kár mértékének bizonyítása során is lehetséges az egyéni eljárás, egyéni bizonyítás melyhez igazságügyi méhész szakértő igénybevétele szükséges. A szakértő helyszini vizsgálat keretében méri fel és rögziti a méhcsaládok állapotát, kárfelmérési jegyzőkönyvet készít. Felméri a károsodás mértékét, a fiasítás és méhveszteség mennyiségét. A helyszini szemlét követően szakértői véleményben elemzi a káresemény körülményeit, az okozati összefüggés fennállását, és meghatározza a kár forintális értékét. Ennek keretében részletesen kimunkálja, a méhekben és a fiasításban bekövetkezett kár valamint az elmaradt haszon értékét.. A szakértői vélemény egy olyan bizonyítási eszköz, mely felhasználható a károkozóval történő peren kívüli egyezség során, de ennek sikertelensége esetén, bizonyítékként kezeli azt, a kártéritési igény ügyében eljáró bíróság is. Ilyenkor a szakértő az eljárás részévé válik, őt a bíróság meghallgatja, a tárgyaláson szóban is kifejti az üggyel kapcsolatos álláspontját és válaszol a bíróság a felperes és az alperes által feltett kérdésekre. Az egyéni bizonyítás költségét a méhész viseli.




Értékelés




A toxikológiai vizsgálatról az ok- okozati összefüggésről a NÉBIH ÁDI összefoglaló értékelést készít. Az eljárás során a méhpusztulást bejelentő méhészt a Kormányhivatalok Növény és Talajvédelmi Igazgatóságai nem ügyfélnek, hanem bejelentőnek, harmadik személynek minősítik. Részére nem küldik meg a toxikológiai vizsgálatok eredményét és a NÉBIH ÁDI okozati összefüggést taglaló összefoglaló értékelését. Ezek a dokumentumok azonban a kártéritési igény érvényesítéséhez nélkülözhetetlenek.
A méhésznek ezért az eljárást követően, iratbetekintési kérelemben kell jelezni a megyei Növény és Talajvédelmi Igazgatóság részére, hogy élni kíván iratbetekintési jogával, és hogy az eljárás során keletkező dokumentumokról, díj ellenében másolatot kér, és kéri annak a hatóság általi hitelesítését. Az ügybeni érintettsége a méhpusztulás helyszinén felvett jegyzőkönyvekkel igazolható.
A méhésznek joga van bírósági kártérítési igényt benyújtani a földhasználókkal szemben, akkor is, ha a hatóság úgy látja, hogy a méhmérgezéshez kapcsolódóan a földhasználók nem követtek el növényvédelmi szabálysértést. A földhasználó neve és elérhetősége ugyan személyes adat, de mivel az a méhész kártérítési jogának érvényesítéséhez szükséges, azt a Növény és Talajvédelmi Igazgatóságnak ki kell adnia, a méhmérgezést elszenvedett, károsult méhésznek. A hatósági eljárásra vonatkozó részletes szabályokat, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályozza.




Polgári peres eljárás




A bíróság, a felek között felmerült vitát csak erre irányuló kérelem esetén birálja el, a pert a keresetlevél beadásával kell megindítani. A peres eljárás megindítójának – a felperesnek- meg kell jelölnie a másik fél – az alperes – nevét, lakóhelyét, az érvényesíteni kivánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával. Méhmérgezés esetén a jogalap a Polgári Törvénykönyv 6:535. § - a mely szerint aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni.
A per leglényegesebb része a bizonyítás. Ennek során a bíróságot arról igyekszünk meggyőzni, hogy egy tényt valósnak, igaznak fogadjon el. A méhmérgezést bizonyítani a károsultnak, a méhésznek kell, a földhasználónak, aki a felelősségét tagadja, nem kell semmit sem bizonyítani.. A jog a növényvédelmet az emberre veszélyes tevékenységnek, jogi megfogalmazás szerint veszélyes üzemnek minősítí. Egy ilyen tevékenységből bekövetkező kár esetén könnyebb a bizonyítás mintha a kárt egy olyan valaki követte volna el, akinek a tevékenysége nincs veszélyesnek minősítve. Veszélyes üzem minden olyan tevékenység mely ömnagában veszélyeket hordoz a környezetére. A veszélyes üzem fenntartóját, azért terheli felelősség, mert veszélyes üzemet tart.fenn, rá van telepítve a felelősség. Ha a veszélyes üzem okoz kárt, az őt terheli, még ha úgy is járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Veszélyes üzemi károkozás esetén a károsultnak nem kell bizonyítania, hogy a földhasználó hibázott, valamilyen szabályt nem tartott be, vétkes mint ahogy a földhasználó sem hivatkozhat arra, hogy ő nem hibázott, minden szabályt betartott, és ő nem vétkes.
Addig, amíg a NÉBIH hatósági eljárásrend a földhasználó felelősségét vizsgálja, hogy híbázott-e, megszegett-e valamilyen szabályt, vétkes-e ennek eredménye valójában a károsult méhész számára, az adott ügyben teljesen indiferens. A veszélyes üzemi perekben a bíróság a vétkességet nem is vizsgálja. A kártérítés alapja a jog nyelvén az objektív, vétkességtől független felelősség.
A kártérítés feltétele a per során, a kár tényének, és a kár és a növényvédelmi tevékenység közötti okozati összefüggésnek a bizonyítása. A kár tényét egy szakszerű kárfelmérésel és annak jegyzőkönyvvével, az okozati összefüggést a toxikológiai vizsgálatokon alapuló NÉBIH ÁDI összefoglaló értékeléssel vagy szakértői véleménnyel lehet bizonyítani. Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta a bekövetkezett kárért egyetemlegesen felelnek. A gyakorlatban ez azt jelenti, ha méheink több tulajdonos táblájáról is gyűjtöttek, és az egy időben történő növényvédelmi kezelések hatására, több táblán is mérgeződtek, de csak egy tábláról sikerült mintát venni, és az adott tábla és a mérgezés közötti okozati összefüggést bizonyítani, a tábla tulajdonosa az egész kárértékért felel.
A bizonyítás legfontosabb eszközei a különböző cselekményeket rögzítő iratok, mintavételi jegyzőkönyv, kárfelmérési jegyzőkönyv, toxikológiai vizsgálati eredmény. A tanúk is bizonyítás eszközei, a bíróságon keresztül idézhetők és a feltett kérdésekre válaszolniuk kell. Szakkérdések eldöntésére, szakértői vélemény elkészítésre, a bíróság kirendeléssel, az ügyben érintett fél pedig megbízással kérhet fel igazságügyi méhész szakértőt.



 

Webmaster | Kovács Zsolt © 2004